A gyermek és a király
Győri József
Kar:
Jeruzsálem városát
Szokatlan hír járja át.
Bölcsek jöttek Napkeletről,
Keresik az új Királyt.
Heródesék udvarában
Háborgás és kapkodás van.
Jöjjenek a vándorok,
S mondják el, hogy mi dolog,
Ami őket izgatja,
Messze földre fárasztja.
Bölcsek:
Urunk, Király, itt vagyunk!
Tisztelettel hódolunk.
Napkeleti hegyek mögül
Hozott ide az utunk.
Fényes csillag feltűnése,
Ünnepélyes tündöklése
Jelezte, hogy ez országban
Megszületett, új Király van…
S mi – indultunk hamarsággal,
Nem törődve fáradsággal,
Forró nappal, hűvös éjjel
Mi csak jöttünk szenvedéllyel.
A nagy csillagot követtük,
Az új Királyt keressük.
Mondjátok meg, merre van?
Hadd köszöntsük boldogan!
Heródes:
Bár a kérdés izgató,
Válaszom nem bíztató.
Új Királyról nem tudok.
Ámde mégis… várjatok!
Nézzük népem véneit,
Hátha tudnak valamit!?
Addig ott kinn várjatok,
Tovább ne induljatok!
Kar:
Jeruzsálem városát
Sürgős parancs járja át.
A főpapok mind jöjjenek!
Írástudók, főemberek,
Keressék és kutassák,
A királlyal tudassák,
Hogy a Gyermek hol lehet,
Ki a vándor bölcseket
Oly messziről elhozta,
Izráelbe vonzotta.
Írástudók:
Összegyűltünk, Uram király,
És köszöntünk téged.
Rendelkezzél szolgáiddal,
Add elénk kérésedet.
Heródes:
Nem jó kedvvel hívattalak,
De ha így kell lennie,
Mondjátok meg: a Krisztusnak
Hol kell megszületnie?
Nem Ő lesz-e az a gyermek,
Kit a bölcsek emlegetnek?
Írástudók:
Nem gondoljuk, Uram, király,
Hogy a Krisztus már itt lenne.
Szent városban, szent nép között
Annak nagyobb híre lenne.
Idegenek tudnak róla?
Mielőttünk titok volna?
Ámde szóljon az Írás!
Rég megírta Mikeás:
A Krisztus, ha megjelen,
Szülőföldje: Betlehem.
Heródes:
Ti mindnyájan elmehettek,
És a bölcsek bejöhetnek.
Bölcsek:
Jó urunk, míg szódra várunk,
Remeg szívünk, indul lábunk,
Mert a fényes égi lámpa
Tovább indul Dél irányba.
Heródes:
Menjetek a csillag nyomán!
Elérkeztek Betlehembe.
Ott a Királyt meglátjátok,
Ha valóban igaz lenne.
Csak vigyázat! Be ne csapjon
Nagyot mondók könnyű szája.
Megvizsgálni ki legyen hát
Izráelnek hű királya.
Bölcsek:
Aki minket jóságosan
Hozott hegyen-völgyön átal,
Hisszük: pontos találkozást
Készít majd az új királlyal.
Heródes:
Csak menjetek, barátaim.
Mindent jól megfigyeljetek!
Visszafelé megpihenni,
Hírt mondani bejöjjetek!
Szeretnék majd én magam is
Tisztességet tenni nála.
Nem megyek majd üres kézzel,
Izráelnek új Királya!
Kar:
És a bölcsek tovább mennek.
Betlehemig meg sem állnak.
Megtalálják a jászolban
S hódolnak az új Királynak.
Kincseiket mind kitárják;
Van ott arany, tömjén, mirha.
Mária – csak nézi őket
S örömkönnyét ontja, sírja.
Megtalálták, kit kerestek,
Magasztalják nagy örömmel.
Fekhelye csak jászol-bölcső,
De Ő – teljes kegyelemmel.
Mikor aztán csendre térve
Szemükre száll édes álom,
Mennyei fény villanása
Ragyog át az esti tájon.
Szózat hangzik: Heródeshez
Ne menjetek újra vissza!
Gyilkos szíve szándákától
Ti szívetek legyen tiszta. –
Hódolatuk végeztével
El is mennek más irányba.
Hiába vársz, hazug király
Jeruzsálem városába’!
Heródes:
Ideges vagyok! Ölni akarok!
Becsaptak engem! Bosszant e dolog!
Nem jöttek felém, más úton mentek.
De én e rongyos kis Betlehemnek
Népét, ha kell, egy szálig kiirtom!
Azt a gyermeket el nem szalasztom!
Vitézeim! Fegyvert fogni!
Betlehemet megrohanni!
Minden fiúgyermeket
Kétévesnél kisebbet –
Azonnal megöljetek!
Egyet se kíméljetek!
Kar:
Folyik a vér Betlehemben.
Fájdalom dúl a szívekben.
Nincs kegyelem, nincs kivétel…
Folyik a vér nappal, éjjel.
De a gyermek, kit keresnek,
Környékén sincs Betlehemnek.
Elindultak angyalszóra
Egyiptomba, és azóta
Odaértek, ott maradnak,
Amíg új parancsot kapnak.
Heródesék öldökölnek,
Sok életet meggyötörnek.
Ámde Jézus tovább megyen,
Hogy e földön sok jót tegyen,
S megváltói erejét
A kereszten ossza szét.
Találkozni fog majd egyszer
Érte meghalt gyermekekkel
S azokkal, kik Néki éltek,
Könnyet és vért nem kíméltek
Őérette odaadni,
Hűségüket megmutatni.
Mindnyájan:
Nagy királyok koronája
Szemétté lesz nemsokára.
De a Krisztus dicsősége
Állandó lesz. Nem lesz vége.
Jeruzsálem városát
Szokatlan hír járja át.
Bölcsek jöttek Napkeletről,
Keresik az új Királyt.
Heródesék udvarában
Háborgás és kapkodás van.
Jöjjenek a vándorok,
S mondják el, hogy mi dolog,
Ami őket izgatja,
Messze földre fárasztja.
Bölcsek:
Urunk, Király, itt vagyunk!
Tisztelettel hódolunk.
Napkeleti hegyek mögül
Hozott ide az utunk.
Fényes csillag feltűnése,
Ünnepélyes tündöklése
Jelezte, hogy ez országban
Megszületett, új Király van…
S mi – indultunk hamarsággal,
Nem törődve fáradsággal,
Forró nappal, hűvös éjjel
Mi csak jöttünk szenvedéllyel.
A nagy csillagot követtük,
Az új Királyt keressük.
Mondjátok meg, merre van?
Hadd köszöntsük boldogan!
Heródes:
Bár a kérdés izgató,
Válaszom nem bíztató.
Új Királyról nem tudok.
Ámde mégis… várjatok!
Nézzük népem véneit,
Hátha tudnak valamit!?
Addig ott kinn várjatok,
Tovább ne induljatok!
Kar:
Jeruzsálem városát
Sürgős parancs járja át.
A főpapok mind jöjjenek!
Írástudók, főemberek,
Keressék és kutassák,
A királlyal tudassák,
Hogy a Gyermek hol lehet,
Ki a vándor bölcseket
Oly messziről elhozta,
Izráelbe vonzotta.
Írástudók:
Összegyűltünk, Uram király,
És köszöntünk téged.
Rendelkezzél szolgáiddal,
Add elénk kérésedet.
Heródes:
Nem jó kedvvel hívattalak,
De ha így kell lennie,
Mondjátok meg: a Krisztusnak
Hol kell megszületnie?
Nem Ő lesz-e az a gyermek,
Kit a bölcsek emlegetnek?
Írástudók:
Nem gondoljuk, Uram, király,
Hogy a Krisztus már itt lenne.
Szent városban, szent nép között
Annak nagyobb híre lenne.
Idegenek tudnak róla?
Mielőttünk titok volna?
Ámde szóljon az Írás!
Rég megírta Mikeás:
A Krisztus, ha megjelen,
Szülőföldje: Betlehem.
Heródes:
Ti mindnyájan elmehettek,
És a bölcsek bejöhetnek.
Bölcsek:
Jó urunk, míg szódra várunk,
Remeg szívünk, indul lábunk,
Mert a fényes égi lámpa
Tovább indul Dél irányba.
Heródes:
Menjetek a csillag nyomán!
Elérkeztek Betlehembe.
Ott a Királyt meglátjátok,
Ha valóban igaz lenne.
Csak vigyázat! Be ne csapjon
Nagyot mondók könnyű szája.
Megvizsgálni ki legyen hát
Izráelnek hű királya.
Bölcsek:
Aki minket jóságosan
Hozott hegyen-völgyön átal,
Hisszük: pontos találkozást
Készít majd az új királlyal.
Heródes:
Csak menjetek, barátaim.
Mindent jól megfigyeljetek!
Visszafelé megpihenni,
Hírt mondani bejöjjetek!
Szeretnék majd én magam is
Tisztességet tenni nála.
Nem megyek majd üres kézzel,
Izráelnek új Királya!
Kar:
És a bölcsek tovább mennek.
Betlehemig meg sem állnak.
Megtalálják a jászolban
S hódolnak az új Királynak.
Kincseiket mind kitárják;
Van ott arany, tömjén, mirha.
Mária – csak nézi őket
S örömkönnyét ontja, sírja.
Megtalálták, kit kerestek,
Magasztalják nagy örömmel.
Fekhelye csak jászol-bölcső,
De Ő – teljes kegyelemmel.
Mikor aztán csendre térve
Szemükre száll édes álom,
Mennyei fény villanása
Ragyog át az esti tájon.
Szózat hangzik: Heródeshez
Ne menjetek újra vissza!
Gyilkos szíve szándákától
Ti szívetek legyen tiszta. –
Hódolatuk végeztével
El is mennek más irányba.
Hiába vársz, hazug király
Jeruzsálem városába’!
Heródes:
Ideges vagyok! Ölni akarok!
Becsaptak engem! Bosszant e dolog!
Nem jöttek felém, más úton mentek.
De én e rongyos kis Betlehemnek
Népét, ha kell, egy szálig kiirtom!
Azt a gyermeket el nem szalasztom!
Vitézeim! Fegyvert fogni!
Betlehemet megrohanni!
Minden fiúgyermeket
Kétévesnél kisebbet –
Azonnal megöljetek!
Egyet se kíméljetek!
Kar:
Folyik a vér Betlehemben.
Fájdalom dúl a szívekben.
Nincs kegyelem, nincs kivétel…
Folyik a vér nappal, éjjel.
De a gyermek, kit keresnek,
Környékén sincs Betlehemnek.
Elindultak angyalszóra
Egyiptomba, és azóta
Odaértek, ott maradnak,
Amíg új parancsot kapnak.
Heródesék öldökölnek,
Sok életet meggyötörnek.
Ámde Jézus tovább megyen,
Hogy e földön sok jót tegyen,
S megváltói erejét
A kereszten ossza szét.
Találkozni fog majd egyszer
Érte meghalt gyermekekkel
S azokkal, kik Néki éltek,
Könnyet és vért nem kíméltek
Őérette odaadni,
Hűségüket megmutatni.
Mindnyájan:
Nagy királyok koronája
Szemétté lesz nemsokára.
De a Krisztus dicsősége
Állandó lesz. Nem lesz vége.