Zakariás és Erzsébet
Lukács 1:1-25
Azokban a napokban, amikor a rómaiak uralkodtak Izrael felett, és a római császár által kinevezett Heródes király uralkodott Jeruzsálemben, élt egy bizonyos Zakariás nevű pap, aki a feleségével, Erzsébettel együtt istenfélő ember volt. Ők ketten azok közé a kevesek közé tartoztak, akik az Isten ígéretében reménykedtek és várták az Üdvözítőt. Igen sokat imádkoztak ők a Szabadítóért, de úgy látszott, hogy Isten vagy nem figyelt az ő imádságaikra, vagy nem akarta meghallgatni őket. Emiatt gyakran szomorúak voltak. Amint csökkent a hitük abban, hogy az Úr hű marad az ígéretéhez, úgy csökkent a bátorságuk is, és abbahagyták az imádkozást.
Volt azonban még egy nagy bánatuk, amely igen szomorúvá tette őket: nem volt gyermeke ennek a kegyes házaspárnak. Igen sokat imádkoztak pedig azért, hogy adjon Isten nekik gyermeket. Úgy látszott azonban, hogy Isten ezt az imádságukat sem hallgatta meg. Lassan-lassan már minden reménységük szertefoszlott, s már-már csaknem abbahagyták a könyörgést is. Mert mind a ketten megöregedtek, s az öreg embereknek nem szokott gyermekük lenni. Éltek-éldegéltek csendesen, mint két öregember, szívük megkeseredett a hosszan tartó várakozásban.
Gyermektelenül kellett élniük. És ha majd egyszer mégis eljön a Megváltó, nekik nem lesz gyermekük, aki szerethesse és követhesse Őt.
Nagy bánatot jelentett ez Zakariás és Erzsébet életében. Ők azonban ennek ellenére is szerették az Istent. Ő pedig figyelemmel kísérte életüket, és meghallgatta imádságaikat is. Teljesíteni is fogja kérésüket a maga idejében. Az Úr mindig meghallgatja népe imáját, nála egyetlen imádság sincs elfeledve. Minden könyörgésre megoldás következik, csak néha egészen más, mint amilyet vár az ember. Gyakran sokkal többet ad az Isten, mint amit az ember kér imádságaiban. Zakariás és Erzsébet életében is így történt, azért kellett nekik olyan hosszú ideig várakozniuk a meghallgatásra.
Egyszer éppen Zakariás volt szolgálatban s jóillatú áldozatot mutatott be a templomban. Közös imádsága volt a hívő izraelitáknak, hogy az Úr teljesítse be minél előbb a Szabadítóra vonatkozóan tett ígéretét. Amíg az áldozat füstje felszállt az oltárról az ég felé, a pap benn a népért imádkozott s azért, hogy hallgassa meg az Úr a nép kérését s ha jónak látja, teljesítse is szívbéli kívánságaikat, így tett Zakariás is, ott állva az oltár előtt. Közben a szíve bánattal és keserűséggel volt teli. Jóllehet elkeseredett lelkű volt Zakariás, mégis oda kellett állnia az Úr elé, hogy hálákat adjon az Úrnak a népe iránt eddig is kinyilvánított és megbizonyított kegyelméért. Zakariás azonban elvégezte a szolgálatát annak ellenére is, hogy az Úr nem látszott meghallgatni imádságait.
És most, amikor imádkozott, váratlanul meghallgattatott imádsága! Hirtelen egy angyal jelent meg az oltár oldalánál, annál az oltárnál, ahol Zakariás szolgált. Zakariás nagyon megrémült, amikor megpillantotta az angyalt, reszketett félelmében.
Az angyal azonban mindjárt megnyugtatta, mondván néki: Ne félj, Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged, Erzsébet szül neked fiat, és nevezzed az ő nevét Jánosnak. Gyermeked áldásul adatik s örvendezni fogtok nemcsak ti a gyermeketeknek, hanem mindazok is, akik szeretik az Urat. A ti gyermeketek olyan nagy próféta lesz, mint Illés volt. Meg fogja mutatni a népnek bűneit és megtérésre fogja hívni őket. A Megváltó előfutára lesz a te fiad, aki a Szabadító útját készíti elő az emberek között ezen a világon. A Szentlélek erejével szolgál, nem szabad sem bort, sem más részegítő italt innia, nehogy az emberek azt gondolhassák, hogy az ital erejével szól. Ő készíti elő az emberi szíveket a Szabadító befogadására.
Ámult-bámult Zakariás az angyalt hallgatva. Képtelen volt felfogni értelmét annak, amit az angyal mondott neki. Mert sokkal nagyobbat mondott neki, mint amit valaha is kérni mert az Úrtól. ő és felesége mindig csak egy közönséges gyermeket kértek az Úrtól, az angyal pedig most azt ígérte, hogy hatalmas próféta lesz gyermekük, ha megnő, az Úr Jézus Krisztusnak, a Nagy Királynak az előfutára. Az ő gyermekük lenne az Úr Jézus előfutára, útegyengetője?! Eh, hisz ő már nagyon öreg, és a felesége is az. Az öreg emberek pedig már nem szoktak gyermeket kapni. Nem is lehet igaz, amit az angyal mondott. Ez teljességgel lehetetlen, gondolta Zakariás, és szomorúan csóválta a fejét.
Hát nem jutott eszébe Zakariásnak, hogy az Úr csodálatosan cselekedhet velük? Nem gondolt arra, hogy velük is tehet olyan csodát, mint Izsák születésekor? És arról is megfeledkezett, hogy még nagyobb csoda az Úr Jézus születése. Talán már abban sem tudott hinni, hogy valóban el fog jönni a Megváltó?
Bárcsak hitt volna benne Zakariás és ne kételkedett volna az angyal szavában! Ő azonban nem tudott hinni, egyre csak az járt az eszében, hogy ő és a felesége, Erzsébet már igen öregek. Nem, ez már igazán hihetetlen, — mondta Zakariás az angyalnak s kérte, hogy mutasson valami csodát, hogy hinni tudjon neki.
Hogy is merészelt ilyet mondani az angyalnak ez a Zakariás? Az angyal kedves arca egyszerre elkomorult és a hangja is nagyon szomorúan csengett. De az angyal azt mondta neki: Én Gábriel vagyok, aki az Isten előtt állok; és azért küldettem, hogy beszéljek veled, és ezeket az örvendetes dolgokat hírül adjam néked. — És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindaddig a napig, amelyen ezek meglesznek; mivel nem hittél az én beszédeimnek, amelyek beteljesednek a maguk idejében. Igen, ez lesz a büntetésed, amiért nem hittél nekem. Meglásd, hogy minden így történik, ahogy megmondtam, mert az Isten szava volt ez hozzád, amit én mondtam neked." A nép közben kint állt és várt. Várták, hogy Zakariás kijöjjön és megáldja őket. A pap áldása mindig áldást, nagy erőt jelentett a hívő izraelita számára. Jóllehet sok buzgó imádságuk nem talált meghallgatásra az Úrnál, mert az Úr még mindig nem küldte el a megígért Megváltót, azért hitték, hogy az Úr nem feledkezett el róluk végképp. Tudták, hogy az Úr nem hagyja el őket, amíg a pap megáldja a népet és hirdeti nekik az Úr kegyelmét. Ma azonban nagyon sokáig kellett várniuk a pap megjelenésére. Csak nem történt valami baja?
Egyszer végre mégis kinyílt a függöny és kilépett rajta Zakariás. Sápadt volt és rémület tükröződött az arcán. Valaminek történnie kellett! A nép kíváncsian várta, hogy mi lesz.
Zakariás pedig intett a népnek, jelezte kezével, hogy nem tud beszélni. Jelezte, hogy menjenek haza, mert nem tudja kihirdetni nekik az Úr áldását. Elképzelhetjük, hogy mily nehéz volt ez Zakariásnak. Áldás nélkül kell elküldeni a népet. Keservesen bűnhődött a hitetlenségéért! Hogyan is volt képes arra, hogy ne higgyen az angyalnak?
Mennyire szeretett volna ujjongva kiáltani: Ide figyeljetek! Az Úr meghallgatta imádságainkat és elküldi a Szabadítót! De e nagy keserűsége mellett is boldog volt a szíve mélyén Zakariás. Tudta ugyanis, hogy azért kellett megnémulnia, hogy most már elhihesse, hogy mindaz igaz, amit az angyal szólt. Fia lesz neki, aki a Megváltó útegyengetője lesz! Biztos, hogy így lesz, olyan biztos, mint ahogy megnémult, amint az angyal mondta. Ez a némasága a bizonyítéka annak, hogy minden beteljesedik abból, amit az angyal hirdetett neki.
Otthon sem tudta elmesélni Erzsébetnek a nagy újságot. Fel kellett írnia mindent egy papírra. Aztán együtt kellett várniuk türelemmel, amíg az Úr beteljesíti ígéretét.
A Máriának szóló jövendölés
Hat hónappal később ismét elküldte Isten Gábriel angyalt Názáretbe, Galilea egy kis városkájába. Ott lakott Mária, egy ifjú leány, aki éppen arra készült, hogy feleségül menjen Józsefhez, egy odavaló ácshoz. József is és Mária is Dávid nemzetségéből valók voltak. Igen, Dávidnak, a nagy királynak a leszármazottai, noha nem látszott meg rajtuk, mert Mária egyszerű lány, József pedig közönséges ács volt. Mégis ehhez az egyszerű leánykához kellett elvinnie Gábrielnek az Úr üzenetét.
"És bemenvén az angyal őhozzá, így szólt: örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között." Mily csodás szavak! Máriát a szíve mélyéig meghatották az angyal szavai. Csak nem azt akarta jelenteni az angyali üzenet, hogy Isten őt minden más asszony fölé emeli és mindenki másnál jobban meg fogja áldani kegyelmével?
Az angyal látta, hogy nem hitetlenkedett mint Zakariás. Igyekezett hát megnyugtatni Máriát az angyal: "És szólt néki az angyal: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. — És ímé fogansz méhedben, és szülsz fiat, akit nevezz Jézusnak. — Ez nagy lesz és a Magasságos Fiának fogják hívni és néki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának királyi székét; — És uralkodik a Jákób házán mindörökké, és az ő királyságának nem lesz vége."
Ekkor még jobban meglepődött Mária. Ő lesz az édesanyja a Megváltónak? Valóban, nagy kegyelmi ajándéka ez az Úrnak! Oh, mennyire szereti öt az Úr!
Egyet azonban nem értett: ö még leány, még nem ment férjhez, hogyan lehetne neki gyermeke? Kérdőn nézett az angyalra s így szólt: „Hogyan lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” „És az angyal azt mondta neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a születendőt is Szentnek hívják, Isten Fiának.”
Azután pedig csodajelet is mutatott az angyal Máriának, anélkül hogy ő kérte volna ezt. „És imé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek hívtak; — Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.” Máriának ez elég volt; és bár nem is értett meg mindent, hitte, hogy minden úgy fog történni, ahogy az angyal hirdette előtte az Úr csodálatos üzenetét.
"Szólott pedig Mária: ímhol az Úrnak szolgáló leánya! Legyen velem a te beszéded szerint. És eltávozott tőle az angyal."
János születése Lukács 1:57—66
Zakariásnak és Erzsébetnek fia született. Róla beszélt az egész város: Hallottad? Zakariásnak és Erzsébetnek fia született! Hogy lehetséges ilyen? Ilyen öreg embereknek gyermekük születik? Nagyon boldogok! És ki ne örült volna velük együtt?! Hatalmas az Isten, állapították meg a hívő emberek örömmel.
Sok látogatója volt azokban a napokban Zakariáséknak. Mindenki akarta látni a gyermeket. Mikor pedig nyolc napos lett, körülmetélték annak jeléül, hogy ő is az Isten népéhez tartozik. Mind eljöttek erre az ünnepségre. Ilyen alkalommal szoktak nevet adni a gyermekeknek. Nem vitás, hogy Zakariásnak fogják hívni, hisz apjának is ez a neve, — gondolták. --
Erzsébet azonban így szólt: Nem Zakariás, hanem János lesz a gyermek neve. A János név azt jelenti, hogy Isten kegyelmes. Micsoda? — kérdezték elképedve a rokonok és ismerősök. Nem emlékszünk, hogy valakit is így hívtak volna a családban. Miért nem Zakariásnak nevezitek? — kérdezgették a szülőket az ismerősök. — Zakariás pedig kért tőlük egy írótáblát és ráírta azt, amit az angyal mondott: János a neve!
Mindenki nagyon csodálkozott azon, hogy Jánosnak fogják hívni a gyermeket, amely név azt jelenti, hogy Isten kegyelmes. Vajon mit jelenthet egy ilyen név egy ilyen kis gyermeknek? Csak nem azt, hogy szabadulást ad nekik az Úr? — így tanakodtak. — Történt azonban még valami más csodálatos is akkor. Zakariás hirtelen megszólalt. Igen, most már megszólalhatott, mert minden beteljesedett abból, amit az angyal mondott s bebizonyosodott, hogy most már Zakariás is hisz Istenben. Ezért vált szabaddá ismét a nyelve.
Zakariás dicsérő éneke Lukács 1:67—a rész végéig
Hej, micsoda boldogság volt ez: ismét tud beszélni! Elmondhatja most már mindenkinek, hogy mennyire boldog. És hálát adhat az Úrnak, Izrael Istenének! "És Zakariás. .., megtelt Szent Lélekkel; és prófétált: — Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ö népét. — Amint szólott az Ö szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak. — Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek, — Az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk...." Énekelt aztán Zakariás a saját gyermekéről is: "Te pedig kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hívattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed; — És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában. — A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, — Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!"
Mária pedig, amikor hazaért az Erzsébetnél tett látogatásából, egyetlen ember volt, akivel beszélni tudott mindama csodálatos eseményről, amit ő átélt: József. József is tudott mindenről, ugyanis azon az éjszakán, amikor Máriával beszélt az angyal, neki is megjelent egy angyal és neki is elmondta, hogy Mária, akit feleségül fog venni, kap egy gyermeket az Úrtól. Józsefnek ezt a gyermeket magához kell fogadnia ugyanúgy, mintha csak a saját gyermeke volna.
Nagy örömöt jelentett Mária számára is az a tudat, hogy József is tud mindent s így vele ezután is megbeszélhetnek mindent. A többiek előtt azonban titokban kell tartanunk — mondták — mert még magunk sem értünk mindent tisztán abból a sok csodálatos dologból, amely megjelentetett nékünk. Mindaddig, amíg be nem teljesedik minden abból, amit az Úr üzent.
A gyermek születésének ideje azonban elközelgetett s akkor olyan csodálatos dolgok történtek, amelyek az egész világot lázba hozták.
Volt azonban még egy nagy bánatuk, amely igen szomorúvá tette őket: nem volt gyermeke ennek a kegyes házaspárnak. Igen sokat imádkoztak pedig azért, hogy adjon Isten nekik gyermeket. Úgy látszott azonban, hogy Isten ezt az imádságukat sem hallgatta meg. Lassan-lassan már minden reménységük szertefoszlott, s már-már csaknem abbahagyták a könyörgést is. Mert mind a ketten megöregedtek, s az öreg embereknek nem szokott gyermekük lenni. Éltek-éldegéltek csendesen, mint két öregember, szívük megkeseredett a hosszan tartó várakozásban.
Gyermektelenül kellett élniük. És ha majd egyszer mégis eljön a Megváltó, nekik nem lesz gyermekük, aki szerethesse és követhesse Őt.
Nagy bánatot jelentett ez Zakariás és Erzsébet életében. Ők azonban ennek ellenére is szerették az Istent. Ő pedig figyelemmel kísérte életüket, és meghallgatta imádságaikat is. Teljesíteni is fogja kérésüket a maga idejében. Az Úr mindig meghallgatja népe imáját, nála egyetlen imádság sincs elfeledve. Minden könyörgésre megoldás következik, csak néha egészen más, mint amilyet vár az ember. Gyakran sokkal többet ad az Isten, mint amit az ember kér imádságaiban. Zakariás és Erzsébet életében is így történt, azért kellett nekik olyan hosszú ideig várakozniuk a meghallgatásra.
Egyszer éppen Zakariás volt szolgálatban s jóillatú áldozatot mutatott be a templomban. Közös imádsága volt a hívő izraelitáknak, hogy az Úr teljesítse be minél előbb a Szabadítóra vonatkozóan tett ígéretét. Amíg az áldozat füstje felszállt az oltárról az ég felé, a pap benn a népért imádkozott s azért, hogy hallgassa meg az Úr a nép kérését s ha jónak látja, teljesítse is szívbéli kívánságaikat, így tett Zakariás is, ott állva az oltár előtt. Közben a szíve bánattal és keserűséggel volt teli. Jóllehet elkeseredett lelkű volt Zakariás, mégis oda kellett állnia az Úr elé, hogy hálákat adjon az Úrnak a népe iránt eddig is kinyilvánított és megbizonyított kegyelméért. Zakariás azonban elvégezte a szolgálatát annak ellenére is, hogy az Úr nem látszott meghallgatni imádságait.
És most, amikor imádkozott, váratlanul meghallgattatott imádsága! Hirtelen egy angyal jelent meg az oltár oldalánál, annál az oltárnál, ahol Zakariás szolgált. Zakariás nagyon megrémült, amikor megpillantotta az angyalt, reszketett félelmében.
Az angyal azonban mindjárt megnyugtatta, mondván néki: Ne félj, Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged, Erzsébet szül neked fiat, és nevezzed az ő nevét Jánosnak. Gyermeked áldásul adatik s örvendezni fogtok nemcsak ti a gyermeketeknek, hanem mindazok is, akik szeretik az Urat. A ti gyermeketek olyan nagy próféta lesz, mint Illés volt. Meg fogja mutatni a népnek bűneit és megtérésre fogja hívni őket. A Megváltó előfutára lesz a te fiad, aki a Szabadító útját készíti elő az emberek között ezen a világon. A Szentlélek erejével szolgál, nem szabad sem bort, sem más részegítő italt innia, nehogy az emberek azt gondolhassák, hogy az ital erejével szól. Ő készíti elő az emberi szíveket a Szabadító befogadására.
Ámult-bámult Zakariás az angyalt hallgatva. Képtelen volt felfogni értelmét annak, amit az angyal mondott neki. Mert sokkal nagyobbat mondott neki, mint amit valaha is kérni mert az Úrtól. ő és felesége mindig csak egy közönséges gyermeket kértek az Úrtól, az angyal pedig most azt ígérte, hogy hatalmas próféta lesz gyermekük, ha megnő, az Úr Jézus Krisztusnak, a Nagy Királynak az előfutára. Az ő gyermekük lenne az Úr Jézus előfutára, útegyengetője?! Eh, hisz ő már nagyon öreg, és a felesége is az. Az öreg emberek pedig már nem szoktak gyermeket kapni. Nem is lehet igaz, amit az angyal mondott. Ez teljességgel lehetetlen, gondolta Zakariás, és szomorúan csóválta a fejét.
Hát nem jutott eszébe Zakariásnak, hogy az Úr csodálatosan cselekedhet velük? Nem gondolt arra, hogy velük is tehet olyan csodát, mint Izsák születésekor? És arról is megfeledkezett, hogy még nagyobb csoda az Úr Jézus születése. Talán már abban sem tudott hinni, hogy valóban el fog jönni a Megváltó?
Bárcsak hitt volna benne Zakariás és ne kételkedett volna az angyal szavában! Ő azonban nem tudott hinni, egyre csak az járt az eszében, hogy ő és a felesége, Erzsébet már igen öregek. Nem, ez már igazán hihetetlen, — mondta Zakariás az angyalnak s kérte, hogy mutasson valami csodát, hogy hinni tudjon neki.
Hogy is merészelt ilyet mondani az angyalnak ez a Zakariás? Az angyal kedves arca egyszerre elkomorult és a hangja is nagyon szomorúan csengett. De az angyal azt mondta neki: Én Gábriel vagyok, aki az Isten előtt állok; és azért küldettem, hogy beszéljek veled, és ezeket az örvendetes dolgokat hírül adjam néked. — És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindaddig a napig, amelyen ezek meglesznek; mivel nem hittél az én beszédeimnek, amelyek beteljesednek a maguk idejében. Igen, ez lesz a büntetésed, amiért nem hittél nekem. Meglásd, hogy minden így történik, ahogy megmondtam, mert az Isten szava volt ez hozzád, amit én mondtam neked." A nép közben kint állt és várt. Várták, hogy Zakariás kijöjjön és megáldja őket. A pap áldása mindig áldást, nagy erőt jelentett a hívő izraelita számára. Jóllehet sok buzgó imádságuk nem talált meghallgatásra az Úrnál, mert az Úr még mindig nem küldte el a megígért Megváltót, azért hitték, hogy az Úr nem feledkezett el róluk végképp. Tudták, hogy az Úr nem hagyja el őket, amíg a pap megáldja a népet és hirdeti nekik az Úr kegyelmét. Ma azonban nagyon sokáig kellett várniuk a pap megjelenésére. Csak nem történt valami baja?
Egyszer végre mégis kinyílt a függöny és kilépett rajta Zakariás. Sápadt volt és rémület tükröződött az arcán. Valaminek történnie kellett! A nép kíváncsian várta, hogy mi lesz.
Zakariás pedig intett a népnek, jelezte kezével, hogy nem tud beszélni. Jelezte, hogy menjenek haza, mert nem tudja kihirdetni nekik az Úr áldását. Elképzelhetjük, hogy mily nehéz volt ez Zakariásnak. Áldás nélkül kell elküldeni a népet. Keservesen bűnhődött a hitetlenségéért! Hogyan is volt képes arra, hogy ne higgyen az angyalnak?
Mennyire szeretett volna ujjongva kiáltani: Ide figyeljetek! Az Úr meghallgatta imádságainkat és elküldi a Szabadítót! De e nagy keserűsége mellett is boldog volt a szíve mélyén Zakariás. Tudta ugyanis, hogy azért kellett megnémulnia, hogy most már elhihesse, hogy mindaz igaz, amit az angyal szólt. Fia lesz neki, aki a Megváltó útegyengetője lesz! Biztos, hogy így lesz, olyan biztos, mint ahogy megnémult, amint az angyal mondta. Ez a némasága a bizonyítéka annak, hogy minden beteljesedik abból, amit az angyal hirdetett neki.
Otthon sem tudta elmesélni Erzsébetnek a nagy újságot. Fel kellett írnia mindent egy papírra. Aztán együtt kellett várniuk türelemmel, amíg az Úr beteljesíti ígéretét.
A Máriának szóló jövendölés
Hat hónappal később ismét elküldte Isten Gábriel angyalt Názáretbe, Galilea egy kis városkájába. Ott lakott Mária, egy ifjú leány, aki éppen arra készült, hogy feleségül menjen Józsefhez, egy odavaló ácshoz. József is és Mária is Dávid nemzetségéből valók voltak. Igen, Dávidnak, a nagy királynak a leszármazottai, noha nem látszott meg rajtuk, mert Mária egyszerű lány, József pedig közönséges ács volt. Mégis ehhez az egyszerű leánykához kellett elvinnie Gábrielnek az Úr üzenetét.
"És bemenvén az angyal őhozzá, így szólt: örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között." Mily csodás szavak! Máriát a szíve mélyéig meghatották az angyal szavai. Csak nem azt akarta jelenteni az angyali üzenet, hogy Isten őt minden más asszony fölé emeli és mindenki másnál jobban meg fogja áldani kegyelmével?
Az angyal látta, hogy nem hitetlenkedett mint Zakariás. Igyekezett hát megnyugtatni Máriát az angyal: "És szólt néki az angyal: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. — És ímé fogansz méhedben, és szülsz fiat, akit nevezz Jézusnak. — Ez nagy lesz és a Magasságos Fiának fogják hívni és néki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának királyi székét; — És uralkodik a Jákób házán mindörökké, és az ő királyságának nem lesz vége."
Ekkor még jobban meglepődött Mária. Ő lesz az édesanyja a Megváltónak? Valóban, nagy kegyelmi ajándéka ez az Úrnak! Oh, mennyire szereti öt az Úr!
Egyet azonban nem értett: ö még leány, még nem ment férjhez, hogyan lehetne neki gyermeke? Kérdőn nézett az angyalra s így szólt: „Hogyan lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” „És az angyal azt mondta neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a születendőt is Szentnek hívják, Isten Fiának.”
Azután pedig csodajelet is mutatott az angyal Máriának, anélkül hogy ő kérte volna ezt. „És imé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek hívtak; — Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.” Máriának ez elég volt; és bár nem is értett meg mindent, hitte, hogy minden úgy fog történni, ahogy az angyal hirdette előtte az Úr csodálatos üzenetét.
"Szólott pedig Mária: ímhol az Úrnak szolgáló leánya! Legyen velem a te beszéded szerint. És eltávozott tőle az angyal."
János születése Lukács 1:57—66
Zakariásnak és Erzsébetnek fia született. Róla beszélt az egész város: Hallottad? Zakariásnak és Erzsébetnek fia született! Hogy lehetséges ilyen? Ilyen öreg embereknek gyermekük születik? Nagyon boldogok! És ki ne örült volna velük együtt?! Hatalmas az Isten, állapították meg a hívő emberek örömmel.
Sok látogatója volt azokban a napokban Zakariáséknak. Mindenki akarta látni a gyermeket. Mikor pedig nyolc napos lett, körülmetélték annak jeléül, hogy ő is az Isten népéhez tartozik. Mind eljöttek erre az ünnepségre. Ilyen alkalommal szoktak nevet adni a gyermekeknek. Nem vitás, hogy Zakariásnak fogják hívni, hisz apjának is ez a neve, — gondolták. --
Erzsébet azonban így szólt: Nem Zakariás, hanem János lesz a gyermek neve. A János név azt jelenti, hogy Isten kegyelmes. Micsoda? — kérdezték elképedve a rokonok és ismerősök. Nem emlékszünk, hogy valakit is így hívtak volna a családban. Miért nem Zakariásnak nevezitek? — kérdezgették a szülőket az ismerősök. — Zakariás pedig kért tőlük egy írótáblát és ráírta azt, amit az angyal mondott: János a neve!
Mindenki nagyon csodálkozott azon, hogy Jánosnak fogják hívni a gyermeket, amely név azt jelenti, hogy Isten kegyelmes. Vajon mit jelenthet egy ilyen név egy ilyen kis gyermeknek? Csak nem azt, hogy szabadulást ad nekik az Úr? — így tanakodtak. — Történt azonban még valami más csodálatos is akkor. Zakariás hirtelen megszólalt. Igen, most már megszólalhatott, mert minden beteljesedett abból, amit az angyal mondott s bebizonyosodott, hogy most már Zakariás is hisz Istenben. Ezért vált szabaddá ismét a nyelve.
Zakariás dicsérő éneke Lukács 1:67—a rész végéig
Hej, micsoda boldogság volt ez: ismét tud beszélni! Elmondhatja most már mindenkinek, hogy mennyire boldog. És hálát adhat az Úrnak, Izrael Istenének! "És Zakariás. .., megtelt Szent Lélekkel; és prófétált: — Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ö népét. — Amint szólott az Ö szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak. — Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek, — Az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk...." Énekelt aztán Zakariás a saját gyermekéről is: "Te pedig kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hívattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed; — És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában. — A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, — Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!"
Mária pedig, amikor hazaért az Erzsébetnél tett látogatásából, egyetlen ember volt, akivel beszélni tudott mindama csodálatos eseményről, amit ő átélt: József. József is tudott mindenről, ugyanis azon az éjszakán, amikor Máriával beszélt az angyal, neki is megjelent egy angyal és neki is elmondta, hogy Mária, akit feleségül fog venni, kap egy gyermeket az Úrtól. Józsefnek ezt a gyermeket magához kell fogadnia ugyanúgy, mintha csak a saját gyermeke volna.
Nagy örömöt jelentett Mária számára is az a tudat, hogy József is tud mindent s így vele ezután is megbeszélhetnek mindent. A többiek előtt azonban titokban kell tartanunk — mondták — mert még magunk sem értünk mindent tisztán abból a sok csodálatos dologból, amely megjelentetett nékünk. Mindaddig, amíg be nem teljesedik minden abból, amit az Úr üzent.
A gyermek születésének ideje azonban elközelgetett s akkor olyan csodálatos dolgok történtek, amelyek az egész világot lázba hozták.